Féléves előkészítő munka után a négy delegáció, a görög, a román, az olasz és a német augusztus tizennegyedikén, hétfőn érkezett meg Magyarországra. Elsőként a görögöket fogadták a szervezők Ferihegyen, mégpedig hajnalban, 5.40-kor. Az öt fős csapat gépe 5-kor indult Thesszalonikiből, és oda még busszal mentek, de ők amúgy sem alszanak éjszaka. Majd a román delegációt fogadták a Keleti pályaudvaron, akik előző este indultak Bukarestből. Ezután némi szabad program, reggeli és hűsölés következett a Városligetben, majd budapesti városnézés következett volna, ha az olaszok vonatát nem állították volna meg a határon, hogy csak az ő útlevelüket magukhoz vegyék két órára az EU-s magyar határ hős védelmezői. Így azonban a Hősök tere bemutatása után csak egy rövid sétát tettek a budai Várban, hogy vethessenek egy pillantást Budapest látképére, mely a világörökség része. Este hat után érkezett a csapat Zircre, ahol elfoglalták a szállást. A németek Győrön keresztül érkeztek meg kicsit később. Az első este, miután mindenki bemutatkozott, különböző hangulatoldó és közösségépítő játékok segítségével ismerkedett egymással a csapat. Az este fergetegesen jól sikerült, össznépi táncba és vígadásba fordult, fölülmúlva a szervezők várakozásait. Magasra tették a mércét, másnap is tartani kellett a színvonalat.

Kedden reggel Horváth László, Zirc polgármestere köszöntötte a résztvevőket, és mutatta be a várost és a környéket, hogy ezután Balassa Máté, a rendezvény főszervezője meséljen röviden az LSA ötletének megszületéséről és megvalósításáról, majd bemutatkozzanak a munkacsoportok vezetői. A program a zirci Ifjúsági Házban folytatódott, ahol megalakultak az alkotóműhelyek, és kialakították koncepciójukat a következő hét tennivalóiról. Délután minden delegáció előadta bemutatkozó színdarabját. A románok már-már a brechti színházhoz hasonlatos játékot adtak elő: a színpadon szoborcsoportot alkottak, melyben egy alak keze épp valakit ütne, mások pedig különböző pozícióval jelezték viszonyulásukat a kimerevített pillanathoz. A nézők az ütő figura kivételével mindenki pozícióját megváltoztathatták, hogy megoldják a szituációt. Látványos és profin megrendezett performansz volt. A görög delegáció jellegzetes mentalitással ("csak iszogasd a kávédat a tengerparton") maga helyett egy projectort küldött a színpad elé, így egy rövidfilm mutatta be városukat, Katerinit. A görögök semmittevése egyébként jókor is jött: így mindenki pihenhetett egy jót, ugyanis a soron következő németek bemutatkozása - az előző esténél is fergetegesebb - táncba torkollott. Az olaszok humoros darabja a helyi, mantovai jellegzetességeket ismertette, és a Rómeó és Júlia sajátos interpretációjával ért véget. Az utolsó, a magyar delegáció a magyar történelmet adta elő tíz percben. Szerénykedés nélkül mondhatjuk, hogy learatva ezzel minden babért. A nap nemzetközi ételkóstolóval zárult, a zirciek pörkölttel, Egri Bikavérrel és Tokaji Aszúval kedveskedtek és öregbítették hazánk hírnevét. Persze a többi delegáció is kitett magáért, gyorsan elfogyott minden. Különösen nagy sikert aratott a román rumos csokoládé, a Rom, az olasz sütemény, a görög Oyzo és a német túrós étel. A főszervezők értékelték a napot, és ismertették a következő nap programját.

Szerdán a trombitás-harsonás ébresztő után egész nap dolgoztak a műhelyek, hogy a vasárnapi, augusztus huszadikai gálaestre készen álljon a produkciójuk. Este az olaszok vendégjátékkal szabadították föl az energiákat. Három játékot mutattak a többieknek, az elsőben egy, a kör közepén ülő személy egy számot és egy betűt mond be, a szám a lányoké, a betű a fiúké, és az ellenkező neműnek meg kell őt csókolnia, a másiknak pedig meg kell akadályoznia ebben. Majd egy kis üvöltözősdi következett (valaki megállt valaki előtt, és leüvöltötte, az voűisszaüvölt, beáll a sorba, és a sor is végigüvölti egymást), hogy végül ugyanezt játszák seggrepacsiban. talán majd a képek segítenek elképzelni mindezt. A játék után a zirc környéki erdőkben indultak éjszakai túrára, minek kedvéért egy vadászatot terelt el a helyi erdészeti igazgatóság. Megállapíthatjuk, hogy a sötét erdő igencsak elősegíti a kultúraközi kommunikációt. A túra után pár szöcske keltett riadalmat némelyek számára, ez a zöld szörny a másnapi ébresztőnél is hasznosnak bizonyult.