Cikkek magyarul : Interjú Földesi Barnával, a képzőművészeti műhely vezetőjével |
Interjú Földesi Barnával, a képzőművészeti műhely vezetőjével
Sylvio 2006.08.20. 17:58
Földesi Barnaa zirci III. Béla Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában tanára, így nem volt ismeretlen a szervezők számára, akik megkeresték ötletükkel, és miután szimpatikus volt számára az elképzelés, igent mondott.
Magad is alkotsz?
A végzettségem festőművész, de az alkotás nem papírfüggő. Nem csak tanárnak, alkotóművésznek is tartom magam, és szeretnék minnél inkább azzá válni, ami azért is kihívás, mert a munka mellett kell rá időt szakítanom.
Vannak kedvenc stílusaid, festőid, festményeid?
Eleinte kedvenc festőim és izmusaim voltak, ma már inkább kedvenc festményeim. Fölfűztem magamban egy láncra azokat a képeket, melyeket a festői géniusz kollektíve dobott ki magából az idők folyamán; ezek az eszményképeim. A nagybányai iskolából Ferenczi Károly művészete volt rám nagy hatással, említhetm még a barbizoni klasszikus tájképfestő iskolát, de Markó Károlyt, Mednyánszky Lászlót is szeretem. Az egyetemes festészetből Velázquezt emelném ki a realizmusa miatt, az orosz Repint is emiatt kedvelem. A tiszta festészet az, ami tetszik, ami nem feltétlenül tematikus vagy gondolati tartalmú. Elsősorban a festő technikája, a festés módja,a folyamat és a szemlélet érdekel igazán. Velázquez vallási kompozíciói is tetszenek, de ezek is elsősorban amiatt, ahogyan meg vannak festve.
Mi volt az elképzelésed a körparavánnal kapcsolatban, ami a képzőművészeti munkacsoport alkotása lesz?
Sokan, sokféle ember hozzon létre egy egységes műalkotást. Megfesthettünk volna közösen egy nagy felületen valamit, a körparavánt azonban azért tartottam szerencsésebbnek, mert a bezáruló kör eleve egybefogja a művet, de ugyanakkor mindenkinek megvan a maga kis szelete. A központi téma a kultúrális sokszínűség. Ennyi ember közös munkája már önmagában is kifejezi ezt, nem erőltetjük direkte, de arra is ügyelünk, hogy ne csupán felsorolás legyen a végeredmény, hanem legyen meg az egész alkotás kohéziója. Ezt a képek színrendszerével próbáljuk elérni. Ügyelünk a másik színkompozíciójára és ahhoz próbálunk csatlakozni. Ha jól tudom, először túlságosan különálltak az alkotók festményei. Volt számos előzetes tervünk a csoportunkban, ezek egy egészet alkottak, ám amikor nagy felületet kaptunk, és festéket literszámra, mindenki a saját kedvenc témáját kezdte megfesteni, és elszabadult az individualizmus. Így egy kicsit döcögni kezdett az összhang. Most kértem őket, hogy bírálják fölül az eddigieket, és egymásra figyelve folytassák a munkát.
Nem volt nekik nehéz ezt elfogadni?
Szerintem ez meg fogja hozni a gyümölcsét. Egyénileg dolgozni otthon is lehet, most azonban közösen tehetik ezt. Ha jól sikerül mindez, talán kárpótolja őket azért, hogy csorbítva vannak az elképzeléseik. Az összhatás remélem, hogy meggyőzi őket.
Neked van kedvenc képed az eddigiek közül?
Nehéz lenne kiemelni, és nem is szeretnék, mert azzal megbontanám az egységet és az egész eszmei alapját. Persze van, ami közelebb áll hozzám, de ezt elhallgatom, és inkább észrevétlen tanácsokkal próbálok a háttérből irányítani.
Te is dolgozol egy festményen?
Egy paravánom nekem is van, ellenreklámaként az eddigieknek, mert nagyon elüt a többitől, de majd hozzájuk simítom.
|